Életének 70. évében elhunyt Tarr Béla, nemzetközi hírű magyar filmrendező, aki a magyar filmművészet meghatározó alakja volt.
Tarr Béla amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981–1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött – írja a port.hu.
A VILÁG EGYIK LEGJOBB RENDEZŐJE VOLT
Filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.
Tarr Bélát a The Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is.
2007 májusában a cannes-i fesztiválon a Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. Szabó István Hanussen című filmjének 1988-as meghívása óta nem volt magyar játékfilm a fesztivál legfontosabb szekciójában. 2011-ben pedig az utolsó filmje, A torinói ló versenyzett és nyerte el az Ezüst Medve díjat a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.
22 ÉVESEN KÉSZÍTETTE ELSŐ NAGYJÁTÉKFILMJÉT
Tarr tizenévesen kezdett amatőr dokumentumfilmezéssel foglalkozni. Mialatt hajógyári munkásként dolgozott, figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei, akik „kívülről behozott” emberként pénzt és nyersanyagot biztosítottak számára. 22 éves volt, amikor a stúdió pénzéből elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészket – írja az Index.
MEGALAPÍTOTTÁK A TÁRSULÁS FILMSTÚDIÓT
Tarrt első filmje bemutatása után felvették a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben végzett. Főiskolai évei alatt leforgatta a bemutatkozó filmjéhez hasonló, szintén dokumentarista stílusú Szabadgyalogot. Főiskolai vizsgafilmjeként elkészítette a Macbeth tévéjáték-változatát Cserhalmi György főszereplésével. Szintén 1981-ben Tarr több más fiatal filmessel megalapította a Társulás Filmstúdiót, amelynek feloszlásáig (1985-ig) volt tagja. 1982-ben forgatta Tarr a még mindig dokumentarista stílusú, de immár profi színészeket felvonultató Panelkapcsolatot (amelyben Koltai Róbert és felesége, Pogány Judit egy lakótelepen élő házaspár mindennapjait ábrázolták), majd 1984-ben készült az Őszi almanach című színes nagyjátékfilm, amely a rendező első eltávolodása a realizmustól, szándékosan szürreálisabb, stilizáltabb alkotás.
A KÁRHOZAT JELENTETTE AZ UGRÁST
Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást Tarr számára, amely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. A Krasznahorkai László novellájából, Víg Mihály zenéjével készített film nem csupán egy virágzó munkakapcsolatot, de egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tízperces) snittek meghatározóvá váltak a rendező művészetében. Ezen filmek időrendi sorrendben a következők: Kárhozat, Szürkület, Sátántangó, Szenvedély, Werckmeister harmóniák, A londoni férfi, és utolsó filmje, A torinói ló.
Nyugodjon békében!
