Rettentően büszkék lehetünk, hiszen csütörtök kora délután jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hogy 2025-ben Krasznahorkai László nyerte az irodalmi Nobel-díjat!
MEGSZÖKÖTT GYULÁRÓL
Krasznahorkai László 18 éves korában megszökött Gyuláról. A városból, ahol született és felnőtt. Tette ezt azért, mert fellázadt a családja és a város ellen. Amikor évekkel később visszatért szülővárosába, már semmi nem volt a helyén. Krasznahorkai László ezt korábban a Louisiana Channel YouTube-csatornának nyilatkozta, azzal folytatva, hogy valószínűleg olyan mértékben átszínezte a szülővárosáról alkotott képét, hogy amikor később visszatért, rövid időre, egész egyszerűen eltévedt.
SZEGEDEN HALLGATOTT JOGOT
Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál volt dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla.
ELŐSZÖR 1987-BEN HAGYTA EL MAGYARORSZÁGOT
Krasznahorkai először 1987-ben hagyhatta el az akkor még kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD (Német Felsőoktatási Csereszolgálat) vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatta lakóhelyeit. Gyakran tért vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.
Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig.
Az Index azt írja, hogy Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.
TÖBBSZÖR VISSZATÉRT KÍNÁBA ÉS JAPÁNBA
A Háború és háború című regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét. 1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.
SZÁMOS DÍJAT NYERT
Krasznahorkai az epikus műfaj tagjai közé helyezi magát, de nem mint Móricz Zsigmond, szerinte az egészen más, hanem azok közé, akiknek a nyelv, a formahasználat lényegesebb, mint a mesélés. Krasznahorkai László számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. A Digitális Irodalmi Akadémiának is tagja volt. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seibo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját.
