„A magyar tenisz jövője nem egy ember sikere lesz, hanem egy közösségé” – interjú Dr. Kosztoványi Rolanddal, a Magyar Tenisz Szövetség elnökjelöltjével

Július elején mondott le az elnökségi tagságáról Dr. Kosztoványi Roland, mert a Magyar Tenisz Szövetség elnöke kíván lenni. A jelöltnek komoly tervei vannak, hiszen úgy véli, hogy a magyar tenisz valódi megújulást vár. Mutatjuk, hogyan látja pontosan a magyar tenisz múltját, jelenét és jövőjét Dr. Kosztoványi Roland! Olvasd el a vele készült interjút a Kecskemét365.hu oldalán!

Ön elsőként jelentette be, hogy lemond a Lázár János vezette Magyar Tenisz Szövetség elnökségi tagságáról. Miért hozta meg ezt a döntést?

K. R.: „Az elmúlt hónapokban nagyon sok klubvezetővel, edzővel, versenyszervezővel, játékossal és szülővel beszéltem. Bárkivel beszéltem, ugyanazokkal a problémákkal és ugyanazokkal az aggodalmakkal találkoztam. Ezek a beszélgetések egyértelművé tették számomra, hogy a magyar tenisz valódi megújulást vár. Úgy éreztem, hogy ebben a helyzetben csak akkor kérhetek hitelesen bizalmat a tagságtól, ha magam is új felhatalmazást kérek. Nem tartanám helyesnek, ha ugyanaz a vezetés működne tovább, csupán más elnökkel. A személyi változás önmagában nem jelent szemléletváltást. Valódi megújulást csak egy teljes tisztújítás és egy új szakmai irány hozhat. Ilyen helyzetben valamennyi elnökségi tagnak illő lenne felajánlania a lemondását. Aki pedig továbbra is tenni szeretne a magyar teniszért, természetesen ismét megmérettetheti magát a tagság előtt.”

Ön szerint mi a legnagyobb problémája ma a magyar tenisznek?

K. R.: „Nem egyetlen problémáról beszélünk, hanem egy összetett rendszerszintű kihívásról. Miközben Magyarország kiváló játékosokat adott a világnak, a sportág hazai bázisa folyamatosan szűkül. Egyre kevesebb gyermek kezd el teniszezni, sok tehetség idő előtt abbahagyja, az edzők jelentős része bizonytalan jövőképpel dolgozik, a klubok pedig gyakran úgy érzik, hogy magukra maradtak. Legalább ennyire súlyos problémának tartom, hogy az elmúlt években megrendült a bizalom a sportág szereplői és a szövetség között. Ezt nemcsak hallom, hanem személyesen is tapasztalom is. Bizalom nélkül azonban nincs együttműködés, együttműködés nélkül pedig nincs fejlődés. Ezért számomra az első feladat nem csupán egy új szakmai program megalkotása, hanem a magyar tenisz közösségének újraegyesítése. Olyan szövetséget szeretnék építeni, amelyben minden klub, minden edző és minden játékos partnernek érzi magát.”

Ön gyakran használja a „No Club Left Behind” kifejezést. Mit jelent ez a gyakorlatban?

K. R.: „Szó szerint azt, hogy egyetlen klubot sem hagyhatunk magára.Ma túl nagy különbségek alakultak ki az egyesületek között. Vannak kiemelkedően sikeres műhelyek, ugyanakkor számos kisebb vidéki klub is rendkívül értékes szakmai munkát végez sokszor szerényebb körülmények között.

A Magyar Tenisz Szövetség feladata nem néhány kiválasztott klub támogatása, hanem az egész magyar tenisz fejlesztése.

Ha egy kis egyesület jól dolgozik, megfelelő szakmai munkát végez és közösséget épít, ugyanúgy számíthat a szövetség támogatására, mint egy nagy múltú klub. Természetesen a kiemelkedő eredményeket elérő műhelyeket továbbra is ösztönözni és jutalmazni kell, de a támogatási rendszernek igazságosnak, átláthatónak és kiszámíthatónak kell lennie. A célom egy olyan szövetség, amely nem különbséget tesz a klubok között, hanem lehetőséget teremt számukra.”

Ön szerint milyen legyen a Magyar Tenisz Szövetség?

K. R.: „Mindenekelőtt partnerközpontú. A szövetségnek nem irányítania kell a klubokat, hanem szolgálnia őket. Hiszek abban, hogy a Magyar Tenisz Szövetségnek elsősorban szolgáltató szervezetként kell működnie: meg kell hallgatnia a klubokat, értenie kell a problémáikat, és olyan döntéseket kell hoznia, amelyek valóban segítik a mindennapi munkájukat. Gyakran elmondom, hogy nem a klubok vannak a szövetségért, hanem a szövetség van a klubokért és a teljes magyar teniszközösségért. Ez egyszerű mondatnak tűnik, mégis alapvető szemléletváltást jelent.”

Sokat beszél az utánpótlásról. Mi változna?

K. R.: „Először is örömmel jelentem be, hogy Pelva Gábor elfogadta a felkérésemet, és megválasztásom esetén vezető szerepet vállalna az új szakmai program kidolgozásában. Gábor szakmai felkészültségét, nemzetközi tapasztalatát és elhivatottságát senkinek sem kell bemutatni, aki picit is mozog a tenisz világában. Meggyőződésem, hogy ma Magyarország egyik legelismertebb szakembere. A legfontosabb cél azonban ennél is egyszerűbb. Sokkal több gyermeket kell eljuttatnunk a teniszhez, és még több gyermeket kell a sportágban tartanunk.

Ma kiváló játékosaink vannak. Fucsovics Márton, Marozsán Fábián és Piros Zsombor a férfiaknál, Udvardy Panna, Bondár Anna, Gálfi Dalma, valamint Babos Tímea az elmúlt években bizonyították, hogy Magyarország képes világklasszis teniszezőket nevelni. De ezek a játékosok nem véletlenül születnek. Világszintű versenyzők csak széles utánpótlásbázisból nőhetnek ki. Ezért vallom azt, hogy széles bázis nélkül nincs versenysport. Ugyanakkor erős szabadidősport nélkül sincs széles bázis. A kettőt nem egymással szembe kell állítani, hanem egymásra kell építeni. A tenisz ráadásul messze nem csak versenysport. Ez az egyik legegészségesebb életmódot biztosító sportág, amely gyermekeknek, családoknak, felnőtteknek és időseknek egyaránt értéket ad.

Az edzők szerepéről is sokat beszél. Miért tartja ezt kulcskérdésnek?

K. R.: „Azért, mert edzők nélkül nincs magyar tenisz. Sőt, nincs magyar sport sem. A legnagyobb értéket nem az épületek vagy a pályák jelentik, hanem azok az emberek, akik nap mint nap gyerekek százait tanítják. Ha nem becsüljük meg az edzőket, előbb-utóbb elveszítjük a tudást is. Ezért szükség van egy kiszámítható edzői életpályamodellre. Aki hivatásszerűen utánpótlással foglalkozik, annak látnia kell a jövőjét. Ma sok kiváló szakember azért hagyja el a versenysportot, mert egyszerűen nem tud hosszú távon tervezni. Ezen változtatni kell. Jó példa erre Olaszország. Néhány éve átfogó szemléletváltást hajtottak végre, amelynek ma már mindenki látja az eredményét. De nem kell feltétlenül a világ legerősebb tenisznemzeteit nézni. Ha Magyarországhoz hasonló méretű országokat hasonlítunk össze, jól látható, hogy ahol működik egy kiszámítható edzői rendszer, ott hosszú távon a játékosok eredményei is jobbak.

Többször említette az átláthatóságot. Mit jelent ez a gyakorlatban?

K. R.: „Az átláthatóság számomra nem egy jól hangzó jelszó, hanem a működés alapfeltétele. Az elmúlt évek egyik legnagyobb problémájának azt tartom, hogy a szakmai irányok gyakran változtak, miközben sok esetben még az elnökség sem kapott megfelelő tájékoztatást arról, hogy egy-egy döntés mögött milyen szakmai megfontolások állnak. Ez bizonytalanságot eredményezett a klubok, az edzők és a játékosok körében is. Meggyőződésem, hogy minden döntésnek világos szakmai célokon, előre ismert szabályokon és objektív kritériumokon kell alapulnia. A támogatási rendszereknek kiszámíthatónak kell lenniük, a szabályokat pedig nem lehet év közben – különösen nem visszamenőleges hatállyal – megváltoztatni. Legalább ilyen fontosnak tartom a kommunikáció teljes megújítását is.

Ma a magyar tenisz kommunikációja és közösségi médiás jelenléte messze elmarad attól, amit egy ilyen hagyományokkal és értékekkel rendelkező sportág megérdemelne.

Egyszerűen nem vagyunk jelen ott és úgy, ahol a mai fiatalokat, családokat és potenciális támogatókat meg lehet szólítani. A Magyar Tenisz Szövetségnek nemcsak jól kell működnie, hanem láthatóvá is kell tennie a magyar tenisz értékeit. Be kell mutatnunk a játékosainkat, az edzőinket, a klubjainkat, a versenyeinket és a sikereinket. A sportágat újra vonzóvá kell tenni a gyermekek, a szülők, a szponzorok és a média számára egyaránt. A nyílt, őszinte és proaktív kommunikáció a bizalom alapja. Nem lehet minden döntés mindenkinek kedvező, de minden érintettnek joga van időben tudni, hogy milyen változások várhatók, miért születnek ezek a döntések, és hogyan tud alkalmazkodni hozzájuk. Átláthatóság nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül pedig nincs fejlődés.”

Nem mehetek el amellett, hogy ne kérdezzek rá az elmúlt években sokat emlegetett korábbi botrányokra. Mit gondol ezekről?

K. R.: „Maradjunk a tényeknél. A 2020–2021-es időszakban a szövetség számos ügyet jogi útra terelt. Ezekben a rendkívül összetett eljárásokban a bíróságok döntéseket hoztak, néhány ügy pedig tudomásom szerint még folyamatban van, de azokban is hamarosan jogerős határozatok várhatók. Lázár János elnök úr a konszolidációt jelölte meg legfontosabb céljaként, és úgy gondolom, hogy ezt a feladatot alapvetően sikerült végrehajtani.

Számomra azonban ennél fontosabb kérdés, hogy mit kezdünk a következő tíz évvel.

A magyar tenisz szereplőit ma sokkal inkább az érdekli, hogyan lesz több gyerek a pályákon, hogyan lesznek erősebb klubok, kiszámíthatóbb szakmai programok és jobb eredmények. Én ezekre a kérdésekre szeretnék válaszokat adni. A múltból természetesen tanulni kell, de nem szabad benne élni.”

Ugyanakkor sokan azt vetik fel, hogy Önt olyanok is támogatják, akik a 2020 előtti vezetéshez tartoztak. Mit válaszol erre?

K. R.: „A támogatást mindig megtiszteltetésnek tekintem. Engem klubok, edzők, játékosok, szülők és a magyar teniszért tenni akaró emberek támogatnak. Nem azt nézem, hogy ki melyik időszakban milyen tisztséget töltött be, hanem azt, hogy ma képes-e értéket teremteni a magyar tenisz számára. Az elmúlt hetekben gyakorlatilag egyetlen érdemi kritika fogalmazódott meg a személyemmel kapcsolatban: hogy sokan támogatnak. Őszintén szólva ezt inkább biztatásnak érzem, mint támadásnak. Ugyanakkor fontos tisztázni egy félreértést.

A közösségi médiában közzétett nyilatkozatok alapján sem Richter Attila, sem Juhász Gábor – akik korábban a Magyar Tenisz Szövetség főtitkárai voltak – nem kívánnak a jövőben semmilyen tisztséget betölteni az MTSZ-ben. Ezt maguk egyértelműen jelezték, ezért az ezzel kapcsolatos találgatásoknak nincs valós alapjuk. Én saját programmal, saját elképzelésekkel és saját felelősséggel indulok. Nem valaki helyett vagy valaki nevében szeretnék dolgozni, hanem a magyar tenisz közösségének bizalmából. Aki elfogadja az átláthatóság, a szakmaiság és az együttműködés alapelveit, és tenni szeretne a magyar teniszért, annak természetesen helye lehet a közös munkában. A célom azonban nem a múlt szereplőinek újrapozicionálása, hanem egy új szemléletű, jövőorientált szövetség felépítése.”

Mi lenne az első három döntése elnökként?

K. R.: „Az első egy teljes szakmai és működési audit. Pontosan tudnunk kell, honnan indulunk, és erről őszintén tájékoztatni kell a tagságot is. A második egy országos klubkonzultáció. Személyesen szeretném végiglátogatni a klubokat, mert meggyőződésem, hogy a jó döntéseket nem Budapestről, egy irodából lehet meghozni. A harmadik pedig egy száznapos intézkedési program elfogadása lenne. Nem évekkel később szeretném, hogy érzékelhető legyen a változás, hanem már az első hónapokban. A kluboknak azt kell érezniük, hogy valóban új korszak kezdődött.”

Többször elhangzott, hogy a Körmöczy Zsuzsa Program forráshiány miatt nem tudott megvalósulni. Ön hogyan látja ezt?

K. R.: „Természetesen minden sportágnak szüksége van megfelelő állami támogatásra. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a magyar tenisz fejlődésének elsődleges feltétele nem a több pénz, hanem a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása. Az elmúlt években a szövetség működési költségei arányaiban túl magasak voltak a szakmai programokra fordított összegekhez képest. Ezen változtatni kell. Legalább ilyen fontosnak tartom a piaci források növelését.

Már most több hazai és nemzetközi vállalattal folytatok egyeztetéseket, amelyek nyitottak lennének arra, hogy átlátható, jól felépített programokat támogassanak. A szponzorok nem pusztán egy logót szeretnének elhelyezni egy molinón, hanem egy jövőképet, hiteles vezetést és mérhető eredményeket szeretnének látni. Ha ezt meg tudjuk mutatni, a piaci források is meg fognak jelenni. Az állam támogatása továbbra is nélkülözhetetlen, de célom az, hogy a szövetség egyre nagyobb arányban tudjon saját piaci bevételeket is bevonni.”

Milyen vezetői csapatot szeretne maga köré?

K. R.: „Olyan embereket, akik nem csupán tisztséget viselnek, hanem dolgozni is akarnak. A magyar tenisznek aktív, kezdeményező vezetőkre van szüksége. Olyanokra, akiknek van szakmai hitelességük, vezetői tapasztalatuk, és akik a saját területükön már bizonyítottak. Önmagában egy ismert név vagy egy rangos pozíció nem jelent hozzáadott értéket. A magyar tenisz jövőjét nem címek, hanem ötletek, munka és elkötelezettség fogják meghatározni.”

Mit szeretne, hogyan emlékezzenek erre az időszakra?

K. R.: „Azt szeretném, ha néhány év múlva már nem arról beszélnénk, hogy milyen konfliktusok voltak a magyar teniszben, hanem arról, hogy sikerült újra közösséget építeni.

Ha több gyermek teniszezik. Ha erősebbek a klubok. Ha megbecsültebbek az edzők. Ha átláthatóbban működik a szövetség. És ha ismét büszkék lehetünk a magyar teniszre.

Számomra nem egy választás megnyerése a cél. A cél egy olyan Magyar Tenisz Szövetség felépítése, amelyre minden klub, minden játékos, minden edző, minden szülő és minden teniszbarát büszke lehet. Mert végső soron a magyar tenisz jövője nem egy ember sikere lesz, hanem egy közösségé.”