Harminc év alatt generációk nőttek fel mellettük: Kothencz János most arról beszélt, mi tartja össze az ÁGOTA Közösséget (videó)
Harminc év alatt rengeteg minden megváltozhat, de vannak mondatok és emberi történetek, amelyek hosszú idő után is ugyanazt jelentik. Incze Zsuzsanna 2026 júliusában Kothencz Jánossal, az ÁGOTA Közösség vezetőjével beszélgetett gyermekvédelemről, önkéntességről, múltról és arról, hogyan lehet valódi közösséget teremteni a családjukból kiemelt fiatalok köré. Az apropót az ÁGOTA harmincéves jubileuma adta. Egy őszinte beszélgetés következik három évtizedről, megszámlálhatatlan találkozásról és egy ma is tovább élő közösségről.
Nemrég egy egészen más oldaláról is megmutattuk nektek az ÁGOTA Közösséget: a színjátszó kör fiataljai már az október 23-i előadásukra készülnek, ráadásul 1956 történetét ezúttal egy meglepő kapcsolódási ponton, a sporton és a labdarúgáson keresztül viszik színpadra. A három éve működő alkotóközösségben azonban jóval többről van szó annál, mint hogy a fiatalok megtanulják a szerepüket. A próbák az önismeretről, a bizalomról és az együttműködésről is szólnak. Ha lemaradtál róla, ezt a történetet is érdemes elolvasnod.
Incze Zsuzsanna neve sokak számára máig összeforr a Csellengőkkel, az eltűnt gyermekek és felnőttek felkutatásával foglalkozó televíziós műsorral. Júliusban az ÁGOTA Közösség harmincéves jubileuma adott alkalmat arra, hogy Kothencz Jánossal üljenek le beszélgetni gyermekvédelemről, múltról, jelenről és arról a szemléletről, amely három évtizede végigkíséri a közösség munkáját. A beszélgetés egyik legerősebb mondata is ehhez kapcsolódott. Kothencz János úgy fogalmazott: „szolidárisnak kell tudni lenni ezekkel a gyermekekkel”. Néhány szó csupán, mögötte mégis ott van az ÁGOTA harmincéves történetének egyik legfontosabb alapgondolata.
Nem elég kívülről figyelni azoknak a fiataloknak a sorsát, akiket kiemeltek a családjukból. Olyan közösségre van szükségük, amelyben ténylegesen megtapasztalhatják az elfogadást, a figyelmet és azt, hogy vannak körülöttük emberek, akikre számíthatnak. Erről is szól Incze Zsuzsanna és Kothencz János beszélgetése, amelyben nem pusztán az elmúlt harminc év eseményeit idézik fel, hanem azt a szemléletet is, amely az ÁGOTA Közösség működésének egyik alapja lett.
Harminc év alatt közben maga az ÁGOTA története is rengeteget változott. Az egykori kezdeményezésből országos önkéntesközösség nőtt ki, a jubileumi, 30. ÁGOTA Táborban pedig mintegy hétszáz fiatal mellett háromszáz önkéntes dolgozott tíz napon keresztül ÁGOTA Falván. 2026 egy másik fontos fordulópontot is hozott: Kothencz János és az alapító generáció fokozatosan átadta a szervezés felelősségét az új önkéntes nemzedéknek. A történet tehát harminc év után sem ér véget. Olyan fiatalok viszik tovább, akik közül többen korábban maguk is ebben a közösségben tapasztalták meg az elfogadást és a biztonságot.
A gyermekvédelem magyarországi története persze jóval régebbre nyúlik vissza ennél a három évtizednél. Az állami gyermekvédelem intézményesülésének egyik fontos mérföldkövét az 1901-ben elfogadott gyermekvédelmi törvények jelentették, amelyek nyomán állami gyermekmenhelyek hálózata épült ki. Azóta több mint egy évszázad telt el, a rendszer és a szakmai módszerek rengeteget változtak, egy kérdés azonban aligha veszített a jelentőségéből: mitől érezheti egy nehéz helyzetből érkező gyermek azt, hogy valóban számíthat valakire? Incze Zsuzsanna és Kothencz János beszélgetése ezért jóval több harminc év felidézésénél. Két hosszú életút tapasztalatai találkoznak benne, egy olyan témában, amely Kecskeméten és Bács-Kiskunban is sokakat érint.
