Egy évszázados parasztházat támasztott fel poraiból a Bács-Kiskun vármegyei postás
Kiskunmajsa és Kiskunfélegyháza között nagyjából félúton, a homokvidéken fekszik Jászszentlászló, melynek lokálpatrióta lakója mesés gyűjteményt őriz. Csomor József Kiskunmajsán kézbesítő, és amikor szögre akasztja a postás táskát, otthon újabb munkálatokba veti bele magát, egy százhúsz esztendős porta felújításán tüsténkedik. Józsefnek ez nem munka, inkább a szabadidő hasznos eltöltése – számolt be róla a Sokszínű Vidék.
A lelkes fiatalember családja tizennégy éve megvásárolt egy romos állapotban lévő ingatlant, majd a csapat nekidurálta magát, és megtanult néhány hagyományos építőipari szakmát, többek között a vályogvetés fortélyait. József szülei segítségével az évek alatt töviről hegyire felújította a patinás parasztházat. A muskátlis portán a postás régi tárgyakat gyűjt, százéves sublót, festett bútorok, beszédes konyhai relikviák mellett faragott tükörkeret és egy ritkaságszámba menő fürdőszoba fogadja a kíváncsi tekinteteket. Józsefnek nagy tervei vannak a kicsinosított parasztházzal. “Azért döntöttem az ingatlan korhű felújítása mellett, mert gyermekkorom óta nagy csodálója vagyok a népi építészetnek, illetve a régi kor emberének fantasztikus tudásának. Mindenféle gépek nélkül, két kezükkel, kitartó munkájuknak köszönhetően szebbnél szebb épületeket, használati tárgyakat, viseleteket készítettek” – magyarázta a portálnak József.
EGY TELJESEN EGYEDI ÉPÜLETRŐL VAN SZÓ
Az épület a kunsági faluban teljesen egyedi, magán viseli a huszadik század első felének építészeti stílusjegyeit. A hasonló épületeket az évek folyamán elbontották vagy teljesen átalakították. Égbe kiáltó bűn lett volna az épületet elbontani vagy átalakítani – fogalmazott József. Az egykori tanya a Győrök család gazdaságához tartozott, előtte szántóval, mögötte pedig szőlővel, gyümölcsössel. A múlt század derekán, az államosításkor a család földjei a termelőszövetkezet tulajdonává váltak. Az egykori szántó területét felosztottak portáknak, így „épült be” az egykori tanya a falu belterületébe.
A PARASZTHÁZ 1902-BEN ÉPÜLT
A tornácos parasztház 1902-ben épült, építtetői Tápay Ferencz és felesége Győrök Julianna. A Tápay család a 19.század második felében került az akkor még Szent László pusztának nevezett térségbe. Kimagaslóan ügyes és szorgalmas gazdálkodásuknak köszönhetően egy emberöltő alatt a kezdeti 4 holdnyi földjüket 1250 holdra sikerült duzzasztani. Példamutató módon gazdálkodtak, és rendkívül fogékonyak voltak az akkori ipari és mezőgazdasági fejlődés vívmányaira, például szélmalmot és olajütőt építettek. A Tápay család gyermekei kiváló nevelésben részesültek, taníttatták őket. Számos értelmiségi is kikerült soraikból, az utódok ügyvédek, tanárok és orvosok lettek. A megfelelő oktatásnak köszönhetően gyermekeik az ország számos vidékén tanulhattak, ahonnan hazahozták a megismert forradalmi újításokat, korszerű tudást.
Az épület szinte teljesen érintetlen maradt az elmúlt 120 év alatt. Eredetileg tartozott hozzá egy nagy istálló és egy cselédház is kocsiszínnel, többféle óllal. Tanúja volt két nagy világégésnek, kuláküldözésnek, államosításnak. A hosszú idő alatt kívül-belül szinte érintetlen maradt, nagyobb átépítés nem történt rajta. Az ingatlan alapterülete közel 200 négyzetméter, minden helysége szilárd padlózatú – mozaik lap és hajópadló. A helyiségek nagy belmagasságúak, ezzel a polgári benyomást erősítik a vendégekben.
KEMÉNY MUNKÁVAL ÚJÍTOTTÁK FEL
A vásárláskor nagyon rossz állapotban volt az ingatlan. Hosszú évek kemény kétkezi munkája kellett ahhoz, hogy az épület visszakapja egykori fenséges ragyogását. Csomor József és családja az anyagi lehetőségekhez mérten időt és energiát nem kímélve, minden felújítást maguk végeztek. A kézbesítő és szülei mindenféle tanult szaktudás nélkül láttak a munkának. Megjavították a tetőt, korhű módon felújították a kéményt, a falakat bevakolták, majd hófehérre meszelték. Az egykori cselédház korábban összeroskadt, a fal maradék anyagát nyaranta vályogtéglának újra vetik. Szeretnék a jövőben ismét felépíteni ezt a házrészt. József azt is kiemelte, hogy soha semmiféle anyagi támogatásban nem részesültek, jóllehet az ingatlan 2012 óta helyi jelentőségű védett épület. ,,A rengeteg munka és ráfordított idő ellenére azt mondhatom, hogy egy percet sem bántam meg, melyet ráfordítottunk. Látogatóim elismerő szava, dicsérete ösztönzően hat rám. Nemcsak nekem szemet gyönyörködtető a ház, hanem a hozzám érkező vendégeknek is. Az épület kissé eldugott helyen van, a falusi vendégeim gyakran rácsodálkoznak, milyen kincseket rejt ez a porta.”
MÁR RÉGÓTA MOZGATJÁK A RÉGI KINCSEK JÓZSEF FANTÁZIÁJÁT
Csomor József fantáziáját már régóta izgatják a régi kincsek, gyermekfejjel kezdte gyűjteni a patinás tárgyakat. Az épület megvásárlásával lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb tárgyakat, bútorokat is beszerezzen. Évszázados jégszekrény és Kiskunmajsa második televíziója is ebben a házban lelt új otthonra. A felújítással párhuzamosan gyűjtöttem minden régiséget. Szeretettem volna az épületet úgy berendezni, ahogyan az a 20.század első felében festhetett. Még 2009- ben éltek azok az akkor már kilencven év feletti leszármazottak, akik emlékeztek arra, hogy egykor milyen volt az épület berendezése. ,,Többször előfordult, hogy a kukából, konténerből mentettem ki régi kincseket…Szomorú ezeket így elmúlni, eltűnni látni, hiszen minden tárgynak története van. Némelyik kalandos úton került hozzám, vagy éppen „visszatért” abba a házba, ahonnan régen elkerült. A régiséggyűjtő kézbesítő célja egy olyan tájház vagy múzeum létrehozása, melyben a gyűjteményének legszebb darabjait bárki megtekinthetné. Szeretnék hagyományőrző programokat, nyári táborokat is szervezni, de ehhez sajnos egyedül kevés vagyok. Sem tapasztalatom, sem anyagi forrásom egyelőre nincs, de nem vagyok az a könnyen feladós fajta” – összegezte terveit a gyűjtő.
