„Ha van valami dolga még ezen a világon, visszatér, és így is lett” – súlyos stroke-ja után a Szent Vincent Rehabilitációs Központban kapott új reményt az életre Kristóf

Kristóf élete 2021 októberében, 29 éves korában, tragikus fordulatot vett. Éppen csak elkezdte volna a felnőtt életet, úgy tűnt révbe ér, amikor jóindulatú agydaganatokat diagnosztizáltak nála, melyek a jobb agyféltekében helyezkedtek el. A daganatok eltávolítása azonban csak részben volt sikeres. A műtét után nem sokkal kiterjedt stroke érte a bal agyféltekét, melynek következtében lebénult Kristóf jobb oldala, és elveszítette beszédképességét, ám a történteket mégsem tragédiaként fogják fel édesanyjával, Beátával, hanem az új életük kezdeteként. Ez viszont nem jöhetett volna létre a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központ nélkül, ahol nemcsak fizikailag értek el óriási eredményeket Kristóf állapotában, hanem lelkileg is hatalmas erőt kaptak, olyan motivációt, ami felébresztette bennük a hitet és a reményt a gyógyulásra.

HA VAN VALAMI DOLGA MÉG EZEN A VILÁGON, VISSZATÉR

Kristóf kálváriája egy epilepsziás rohammal kezdődött, mely után kórházba került, ahol még aznap kiderült, a fiatal férfinak agydaganata van, kezdte történetüket Kovács Bea, Kristóf édesanyja. A daganat ugyan jóindulatú volt, de nagyon rossz volt az elhelyezkedése, problémás volt az eltávolítása. Sajnos a beavatkozás nem volt százszázalékos, a műtét szövődményeként pár órával később Kristóf súlyos stroke-ot kapott, elzáródott az agyi főütőér a baloldalon, így azonnal újabb életmentő műtétre volt szüksége. Nem sok jóval biztatták őket az orvosok, hiszen mindkét agyfélteke érintett volt, Kristóf az életéért küzdött. „Soha nem adtuk fel, még akkor sem, amikor a gépek tartották őt életben, bíztunk abban, hogy ha van valami dolga még ezen a világon, akkor visszatér hozzánk. És így is lett” – mondta el Bea.

KRISTÓF MÉG SZÁLLÍTHATÓ SEM VOLT, AMIKOR ELDÖNTÖTTÉK A SZENT VINCENT REHABILITÁCIÓS KÖZPONTBAN SZERETNÉK MEGKEZDENI TERÁPIÁJUKAT

Nagyon lassan ébresztették fel a mesterséges kómából, folytatta az édesanya, s utána is még hosszú, rögös út állt előttük. De Bea és Kristóf egy percig sem adták fel. „Még szállítható sem volt, amikor megkerestük a Szent Vincent Rehabilitációs Központot. Tudtam, hogy azt szeretném, ha a fiam ott kezdhetné meg a felépülését” – mesélte az édesanya. Mint mondta, Kristóf akkor még elég rossz állapotban volt. Első alkalommal betegszállító autóval jöttek a Veszprém vármegyei Bazsi községből Szegedre. Azóta kiderült, a lehető legjobb döntést hozták.

REMÉNYT KAPTAK ARRA, HOGY VAN KIÚT EBBŐL A HELYZETBŐL

„Kristóf a Szent Vincent Rehabilitációs Központban kapott egy akkora pozitív lökést, hogy elhitte önmagáról, hogy képes meggyógyulni. Ott láttam először, hogy ő feláll a kerekesszékből, és egy botra támaszkodva tesz néhány lépést. Ez óriási volt akkor. Elmondani nem tudom, hogy mit éreztünk ott. Kristóf is megérezte, hogy nem kell neki örök életére kerekesszékben ülni, hanem van ebből a helyzetből is kiút” – mondta el Bea. Hozzátette, ez a Szent Vincent Rehabilitációs Központ nélkül nem lehetett volna: a Központ odaadó és hatalmas szakértelemmel bíró csapatának köszönhetően visszakapták a hitüket, újra élt bennük a remény.

ÁTÉLTEK BORZASZTÓAN NAGY HULLÁMVÖLGYEKET ÉS HEGYEKET IS

Bea elárulta, két hetes intenzív terápiájukat ahhoz tudná hasonlítani, mint az élsportolónak az edzőtábor az olimpia előtt. Megéltek borzasztó nagy hullámvölgyeket, majd végtelenül felemelő pillanatokat is, egy igazi érzelmi hullámvasút volt számukra az az időszak. „Úgy látom, a terápia lelkileg is viszi őt előre. Igenis van sírás, mert elfárad, mert kemény, de aztán ott van a hatalmas öröm, hogy ennek ellenére sikerült megcsinálni, képes vagyok erre” – emlékezett vissza Bea, aki Kristóffal eddig összesen nyolc hetet töltött el a Szent Vincentben.

„SOHA NEM ADJUK FEL”

„Sok terápiát megtapasztaltunk már, de az, amit ők csinálnak, páratlan. Détári Vilmos a saját példájával olyan motivációt tud adni az embereknek, ami teljesen egyedülálló. Hálásak vagyunk ezért nagyon” – árulta el Bea. Kristóf azóta is szépen fejlődik. A beszéde tér vissza a leglassabban, de mint édesanyja örömmel elmondta, a tudata mélyül, lassan visszatér az írás – és olvasáskészsége. „Apró pici lépésenként megyünk előre, s soha, de soha nem adjuk fel” – jelentette ki Bea. 

MEGTALÁLTUK EBBEN AZ EGÉSZBEN A BOLDOGSÁGOT

Mint mondta, az egész életük fenekestől felfordult, de anya és fia eljutottak már addig, hogy a történtekről nem tragédiaként beszélnek, hanem egy sorsfordító eseményként. „Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de megtaláltuk ebben az egészben a boldogságot. Nem volt más választásunk. Az elején, mint mindenki hasonló helyzetben, átmentünk a különböző stációkon: először jött az elutasítás, kicsit gyászoltunk is, sírtunk rengeteget. Nehéz volt elfogadni, hogy ami eddig volt, az elmúlt, soha nem lesz már ugyanolyan az életünk. Rá kellett jönnöm, ha belesüppedek ebbe a negatív spirálba, akkor Kristóf nem fog fejlődni semmit, magammal fogom rántani őt is”  – vallja Bea, aki mint elárulta, nagyon nagy erőt fektetett abba, hogy magát visszahozza a mélyből.

EZ EGY ÚJ ÉLET, EGY MÁSFAJTA ÉLET

Eldöntötte, hogy ez nem egy tragédia, nem úgy élik meg és eldöntötte, hogy minden percéből megpróbálja a legjobbat kihozni. És így is lett: moziba járnak, vásárolni, kirándulni, vagy éppen, ha Kristóf úgy szeretné, étteremben étkeznek. „Annyira jól működünk együtt, hogy oda-vissza megy ez a dolog. Amikor látom Kristófon, hogy mennyire rendben van, az hatalmas erőt ad nekem. Szó sincs arról, hogy mi szomorkodnánk, vagy elkeserednénk. Ez egy új élet, egy másfajta élet, amit boldogan és vidáman akarok megélni. És amikor a fiam ezt látta, a tekintete, a hogyléte azt sugallja számomra, hogy ő is meghozta ezt a döntést. Tulajdonképpen, ha még bármit kérhetnék az élettől, akkor azt kérném, hogy adjon nekünk alkalmat arra, hogy másokat támogassunk” – árulta el az édesanya.  

A SZENT VINCENTBEN VISZIK ŐKET ELŐRE

Ma már mindennapjaikban nagyon ritka a sírdogálás, sokat nevetnek, annak ellenére is, hogy a tumorral még nincs lejátszva a meccs. Ugyan az agydaganat jóindulatú volt, de mivel nem tudták teljes mértékben eltávolítani, ezért ott van a visszatérés veszélye. Nem hagyják azonban, hogy a kétségek és félelmek határozzák meg mindennapjaikat. Bea elárulta, soha olyan közel nem álltak egymáshoz fiával, mint most. „Mindehhez a Szent Vincent Rehabilitációs Központ nagyon sokat hozzátett. Az, hogy a Szent Vincent nem zárja ki a hozzátartozókat a terápiából, annyira jó dolog, hogy én végig ott lehetek bármelyik foglalkozáson, aktív részese lehetek. Hogy láthatom a küzdelmeit és átérezhetem, ez nagyon sokat jelent, sőt, a mindennapjainkban is, ahogy csak tudnak, segítenek” – mondta el Bea. Hozzátette, bízik benne, hogy még lesz alkalma találkozni Détári Vilivel és a csapatával, hiszen úgy érzi, viszik őket előre.

AMINT LEHETŐSÉGÜK NYÍLIK RÁ, JÖNNEK VISSZA A SZENT VINCENTBE

A család anyagi forrásai viszont végesek. Ezért többször is adománygyűjtéshez folyamodtak, hogy biztosítani tudják Kristóf számára a kezeléseket. Nagyon sokan siettek már a segítségükre, maga a kis község, Bazsi is egy emberként mellettük áll, legutóbb például egy adventi sütivásárral járultak hozzá Kristóf terápiájához. Bea elárulta, ha lehetőségük nyílik rá, azonnal jönnek vissza egy újabb terápiára a Szent Vincentbe, hiszen felbecsülhetetlen értékű számukra az a terápia, amit a szegedi intézményben kapnak. Így minden, a legkisebb anyagi támogatásnak is nagyon örülnek.

Ha módod van rá, hogy hozzájárulj Kristóf gyógyulásához és intenzív kezelésének folytatásához, az alábbi módon juttathatod el Beához adományodat:

• Számlaszám 11773487-51266648
• IBAN: HU96117734875126664800000000
• BIC/SWIFT KÓD: OTPVHUHB
• Kovács Beáta
• KÖZLEMÉNYBE: ADOMÁNY

Vagy a Szent Vincent Rehabilitációs Alapítványon keresztül is van rá lehetőséged:

• Szent Vincent Rehabilitációs Alapítvány
• Számlaszám: 50468328-10004586
• Közlemény: Kőszegi Kristóf

Kristóf sorsát, terápiájának alakulását az Együtt Kristófért Facebook csoportban követheted nyomon.

Fotók: Együtt Kristófért FB