„Olyan, mintha hazajárnánk” – a hét éves Anastasia még az anyaméhben kaphatott stroke-ot, óriási reményt nyújt számára egy teljesebb életre a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központ

Amikor beléptünk a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központ aulájába, csilingelő gyermeknevetés fogadott bennünket. Egy hét éves cserfes, tündéri kislány rohant oda hozzánk, mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig csak akkor találkoztunk. „Bújócskázzunk!” – jött a kérés rögtön és a kislány már szaladt is elbújni. Látva a kislány csillogó szemeit és a benne lakozó rengeteg energiát, el sem hinné az ember, hogy élete eddigi hét évében milyen rögös utat járt be, s mennyi megpróbáltatás van a háta mögött.

ÖTHÓNAPOS KORÁRA DERÜLT KI, HOGY VALAMI BAJ VAN

Pedig Anastasia élete egyáltalán nem volt könnyű. Mint édesanyja, Kiss Mónika elmesélte számunkra, Anastasia pár hónapos kora óta fejlesztésekre szorul, egész életét orvosok, nővérek és fejlesztő gyógypedagógusok között töltötte. A család Németországban élt, amikor Mónika teherbe esett, s ott is szülte meg gyermekét. Mint felidézte, terhessége teljesen rendben zajlott, s nagy boldogságukra a 38. hétre meg is született gyönyörű kislányuk, Anastasia. „Számunkra Stasi öt-hathónapos korára derült ki, hogy valami nem stimmel. A mozgásában elmaradást tapasztaltunk. Kilenc hónaposan került sor az első MR vizsgálatra, mert elkezdtük a mozgásfejlesztését, viszont nem tudtuk, hogy mi az, ami miatt ökölben tartja a kis kezecskéjét” – emlékezett vissza Mónika.

AZ ANYAMÉHBEN KAPHATOTT STROKE-OT

Az MR vizsgálat kimutatta, hogy Stasi nem tudni pontosan, hogy még az anyaméhben, vagy szülés közben, de valószínűsítik, hogy még az anyaméhben stroke-ot kapott, ami a bal agyféltekének a 80%-át érintette. „Döbbenet volt számunkra, azt sem tudtuk, hogy ilyen létezik. Közölték velünk az orvosok, hogy Stasinak mindig fejlesztésre lesz szüksége, és ehhez társulhat epilepszia is” – folytatta történetüket Mónika. Sajnos a jóslat beigazolódott, s Stasinál valóban jelentkeztek az epilepsziás rohamok. A kislány epilepsziája annyira súlyos volt, hogy minden nap több roham kínozta Stasit, amin a gyógyszerek sem segítettek. „Több, mint egy év próbálkozás után az az orvosi javaslat született, hogy az agyműtét lenne az egyetlen esélye Stasinak, ami megszűntethetné a rohamokat. Meg kellett hoznunk életünk legjobb és legnehezebb döntését, hogy kétévesen gyakorlatilag kikapcsolták az agyának baloldali részét, mert az ép jobboldalt is károsította a sok roham”– mondta el az édesanya.

OLYAN STASI SZÁMÁRA A SZENT VINCENT REHABILITÁCIÓS KÖZPONT, MINTHA HAZAJÁRNA

Mint mesélte, három évvel ezelőtt költöztek haza Magyarországra, s akkor keresték fel a további fejlesztések miatt a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központot. Mónika abba is beavatott bennünket, Stasi életének mivel mindig része volt, hogy rendszeresen kezelésekre és fejlesztő tornákra járnak, a kislány számára ez már teljesen természetes, már hiányozna is neki, ha nem jönnének. Így gyorsan beilleszkedett a Szent Vincent mindennapjaiba is, ahol egy olyan kedves, megértő és barátságos szakemberekkel teli közegbe került, hogy mind az édesanya, mind a kislány úgy érzi, olyan a Központ számukra, mintha hazajárnának.

NAGYON SOKAT FEJLŐDÖTT A KISLÁNY AZ ITT TÖLTÖTT MÁSFÉL ÉV ALATT

Stasi elbüszkélkedett nekünk azzal, hogy a kezelések után matricákat is szokott kapni, melyeket örömmel gyűjt össze, sőt, kakaópartikat is csapnak, ami külön kedvenc időtöltése a kislánynak. S, ahogy Mónika beszámolt róla, Stasi sokat fejlődött is az elmúlt másfél évben, amióta aktívan járnak a Szent Vincent Rehabilitációs Központba. „Stasi nagyon sokat változott az itt töltött idő alatt. Sokat fejlődött a beszéde, például logopédusra most nincs is szüksége, már nagyon szépen kimondja az „r” betűt is. A mozgása is rengeteget változott, a kezét is sokkal többet használja, úgyhogy én csak pozitív változásról tudok beszámolni” – újságolta Mónika.

STASI HIHETETLEN KITARTÁSA AD ERŐT ÉDESANYJÁNAK IS

„Bízunk a további fejlődésben, de a jövő az egy nehéz kérdés. Nem tudjuk, hogy Stasi tud-e majd önállóan gondoskodni magáról, viszont önmagához képest folyamatosan fejlődik és ez mindenképpen biztató. Nagyon sok erőt ad nekünk az ő kitartása, akaratereje, mert nem tartanánk itt se a szakemberek nélkül, se Stasi pozitív hozzáállása nélkül. Úgyhogy, mi továbbra is jönni fogunk a Szent Vincentbe” – árulta el Mónika.     

Hallgasd meg videónkban Anastasia teljes történetét:

Ha lehetőséged van rá és szeretnél te is segíteni abban, hogy Anastasia egy boldogabb, teljesebb életet élhessen, a Szent Vincent Rehabilitációs Alapítványon keresztül támogathatod őt:

Szent Vincent Rehabilitációs Alapítvány

Számlaszám: 50468328-10004586

Közlemény: Kiss Anastasia

Operatőr és fotók: Lénárt Ferenc