Varga Mihály élete februárban változott meg gyökeresen. Egy átlagos munkanapként indult az a nap is, ám az addig életerős férfi az egyik útja előtt stroke-ot kapott. Ekkor vette kezdetét a család kálváriája. Az orvosok a lehető legrosszabb hírt közölték velük: azt mondták, hogy mindössze 30% az esély, hogy Mihály életben marad és készítsenek mindent elő az eltávozására. Családja azonban ebbe nem volt hajlandó beletörődni, s minden erejükkel azon dolgoztak, hogy ő megkapja a lehető legjobb kezelést a gyógyulásra. Kilátástalan helyzetükben a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központ nyújtott számukra reményt, egy teljesebb életre. Mihály már két hetet töltött a szegedi központban, s családja legnagyobb örömére, ez idő alatt állapota látványosan javul, mozgása folyamatosan fejlődik. Történetüket Mihály keresztlánya, Kiss Alexandra osztotta meg velünk.
AZ ORVOSOK MINDÖSSZE 30% ESÉLYT JÓSOLTAK A TÚLÉLÉSRE
A Debrecen mellett élő Alexandra és Mihály mindig is szoros kapcsolatot ápoltak. Mihály mindenben segítette a fiatal lányt, igazi támasza volt, ahogy a család többi tagjának is. Együtt töltötték a hétvégéket, együtt ünnepelték a szülinapokat, mindig ott álltak egymás mellett. Azután februárban egy hétfői napon Mihály a munkahelyének mosdójában rosszul lett. A férfira eszméletlenül találtak rá munkatársai. Rögtön mentőt hívtak hozzá, akik egy órán keresztül küzdöttek érte a helyszínen, majd miután kórházba szállították, rögtön meg is műtötték őt. Ezután jött a lesújtó hír: az orvosok mindössze 30% esélyt jósoltak arra, hogy Mihály életben marad. A férfi azonban a stroke-ot követő harmadik napon felébredt, ezzel visszaadva családjának a reményt.
„NAGYON-NAGYON SOKAT SEGÍTETTEK“
Amikor a férfi állapota már engedte, a család elkezdett megfelelő rehabilitáció után kutatni Mihály számára: először Debrecenben és vonzáskörzetében kutattak a lehetőségek után, végül a Szent Vincent Rehabilitációs Központban leltek rá arra a helyre, ahol Mihály is jól érzi magát, s alig pár hét leforgása alatt olyan fejlődést mutatott, amire a család csak legmerészebb álmaiban gondolt. „Amikor megérkeztünk Mihály mozgása koordinálatlan volt, nem tudta magát irányítani, a kezeit csapdosta, a lábait nem tudta rendesen megtartani, és ezt most mind meg tudja csinálni. Kis segítséggel átül a tolószékbe, ami korábban három ember dolga volt, már önállóan eszik, csak elé kell rakni az ételt, s már megy egyedül a fürdés is. Nagyon sokat segítettek neki, nagyon-nagyon sokat“ – újságolta örömmel Alexandra.
„ITT EMBERNEK NÉZIK AZ EMBERT“
Hozzátette, úgy érzi, hatalmas lendületet adott Mihálynak, hogy a Szent Vincent Rehabilitációs Központban nagyon sok dicséretet kapott, hogy nem csak a negatívumokat tapasztalja meg, hanem vannak sikerélményei is. „Itt embernek nézik az embert és úgyis kezelik. Azért szeretünk itt lenni, mert csak a pozitívumot látjuk. Itt megmutatják, hogy lehet ezzel is élni“ – vallja Alexandra. Sőt, mint elárulta, Mihály otthon is folyton azt emlegeti, hogy jöjjenek vissza a Szent Vincent Rehabilitációs Központba, itt jól érzi magát.
„ÚGY LÁTOM, ELÉRJÜK A CÉLUNKAT“
„Mikor legelőször jöttünk, megkérdezték, hogy mi a cél. Mi azt mondtuk, hogy azt szeretnénk, ha önállóan ki tudna ülni a székbe, illetve fejlődhetne az állásban, járásban. Pár nappal ezelőtt felállították és járógéppel elkezdték a járást gyakorolni, és nagy örömünkre, már az első nap ment öt kört. Úgy látom, hogy elérjük a célt, amit szeretnénk“ – zárta gondolatait bizakodóan Alexandra.
Ha lehetőséged van rá és szeretnél te is segíteni abban, hogy Mihály egy boldogabb, teljesebb életet élhessen, a Szent Vincent Rehabilitációs Alapítványon keresztül támogathatod őt:
Szent Vincent Rehabilitációs Alapítvány
Számlaszám: 50468328-10004586
Közlemény: Varga Mihály
Operatőr és fotók: Csongrádi Ben