A Nemzetközi Férfinap ötlete egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza, ám ma ismert formájában csupán 1999-ben indult el, azóta pedig minden évben november 19-én tartják. A férfinap természetesen nem kizárólag az ünneplésről szól, hanem a tudatosság növeléséről. Az IMD hivatalos weboldala és médianyilatkozatai[1] alapján a cél a férfiak egészségének figyelembevétele (mind mentális, mind fizikai értelemben), a pozitív férfiminták kiemelése, a nemek közti kapcsolatok javítása, a nemek közti egyenlőség előmozdítása, továbbá azoknak az eseteknek a bemutatása, amikor a férfiakat éri negatív diszkrimináció.
Következésképpen a Nemzetközi Férfinap jó alkalom arra, hogy ne csupán a férfiakat érő külső elvárásokról beszéljünk, hanem azokról a kommunikációs és értelmezési csapdákról is, amelyek a férfi–női interakciókat meghatározzák. A feminizmus szélsőséges értelmezései és az incel-jelenség első ránézésre két ellentétes pólusnak tűnnek, valójában azonban hasonló félreértésekből táplálkoznak. Ha meg akarjuk érteni a férfiak aktuális szorongásait, az ismerkedési bizonytalanságot vagy a digitális viták érzelmi logikáját, vissza kell térnünk az alapokhoz: hogyan is értjük meg egymást? A nemek közti kommunikációs félreértések ugyanis nem az egyik fél hibáiból fakadnak, hanem a megértés téves vagy kimondatlan előfeltevésein alapulnak. Ezek feltárása az első lépés egy egészségesebb párbeszéd felé.
A DIGITÁLIS TÉR A NEMEK KÖZTI KOMMUNIKÁCIÓ ÚJ FRONTVONALA
A feminizmus eredeti emancipációs céljai sokszor elvesznek a szélsőséges narratívák zajában, miközben a férfi oldalon megjelentek az „incel” típusú közösségek, amelyek a személyes frusztrációt társadalmi igazságtalanságként értelmezik. A közösségi média algoritmusai pedig szinte sosem a megértést jutalmazzák, hanem a felháborodást – így a kommunikáció lassan morális lövészárokká válik.
A különböző véleménybuborékok kialakulását Hans-Georg Gadamer előítélet fogalma segíthet megvilágítani (Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer, Osiris, Budapest, 2003).[2] Gadamer szerint az előítélet nem feltétlenül rossz dolog: mindenki a saját tapasztalati horizontjából értelmezi a másik viselkedését. Problémává akkor válik, ha nem vagyunk hajlandók felismerni, hogy az előítélet csupán a megértés kiindulópontja.
Ha egy férfi eleve úgy érkezik egy társas térbe – legyen az egy bár vagy egy Tinder-profil –, hogy ott minden gesztus a flört jele, máris félreérti a helyzetet. Ha egy nő azt feltételezi, hogy minden közeledés fenyegető, ugyanez történik. A félreértés tehát nem rosszindulatból, hanem a saját tapasztalataink horizontjából fakad.
A MEGÉRTÉS AZ EGYÜTTÉLÉS LEGMÉLYEBB FORMÁJA
A férfinap alkalmat adhat arra, hogy ezeket a horizontokat tudatosabbá tegyük. Nem arról szól, hogy visszaforgassuk az időt a tradicionális szerepekhez, és nem is arról, hogy kritikátlanul ünnepeljük a férfiasságot. Sokkal inkább arról, hogy felismerjük: a férfiak és nők közti kommunikáció egyensúlya csak akkor állítható helyre, ha megértjük, honnan beszél a másik. Ha az előítéleteinket nem védekező pajzsként, hanem kiindulópontként kezeljük, közelebb kerülünk egy olyan párbeszédhez, ahol nem szélsőségek határozzák meg az identitást.
A valódi emancipáció – férfiaké és nőké egyaránt – végső soron nem más, mint annak képessége, hogy nyitottan és kíváncsian értelmezzük egymást. Ez a felismerés talán lehetne a férfinap legfontosabb üzenete: a megértés nem gyengeség, hanem az együttélés egyik legmélyebb formája.
[1] https://internationalmensday.com/
[2] Gadamer az előítélet fogalmát az Igazság és módszer II. részének 3. fejezetében fejti ki részletesen. Itt mutatja be, hogy az előítéletek nem torzítások, hanem a megértés elkerülhetetlen, történetileg adott feltételei.
